Oszteopátia
Az oszteopátia története
Andrew Taylor Still amerikai orvost (1828-1917) a mai napig az oszteopátia megalkotójának tartják.
Családjával az Egyesült Államok középnyugati részén élt. Személyes élményei és sorscsapásai késztették arra, hogy új, kora szokásaitól eltérő gyógymódot keressen a betegségekre.
E keresés során Still többféle elméleti megközelítést és gyakorlati terápiát vizsgált meg.
A kor gyógyítóit tanulmányozva arra volt kiváncsi, hogy ezek az emberek sikeresen tudnak-e gyógyítani és ha igen, akkor mi a sikerük alapja.
Intenzíven tanulmányozta az emberi test anatómiáját és a kutatásai alapján alakította ki azt a szemléletet, hogy a myofasciális struktúrák működési zavara akadályozza a keringést és az idegek működését, ami betegségekhez vezet.
Andrew Taylor Still erre az ötletre alapozva dolgozott ki egy rendkívül hatékony kezelési módszert és nevezte el oszteopátiának.
Mi az oszteopátia?
„Az oszteopátia filozófiájának megvalósítása egy manuális diagnosztikai és kezelési koncepcióban, amelyben az ember és nem a betegség áll az előtérben. Holisztikus megközelítés, amelynek célja a szervezet autoregulációjának serkentése.”
(A.T. Still)
Az oszteopátia filozófiája
Still orvostudományi filozófiája nagyon különbözött az akkori allopátiás gyógyászattól. Míg a klasszikus orvoslás a tüneteket gyógyszeres kezeléssel próbálta kezelni, az ő megközelítése holisztikus volt.
Kezelte az illető testi-lelki problémáit és ezzel együtt foglalkozott a beteg életmódjával és étrendjével is. Tisztában volt vele, hogy külső és belső tényezők is befolyásolhatják az egészséget.
Swedenborg, Spencer és Virchow filozófiája alapján kidolgozta saját terápiáját, az oszteopátiát.
Keringési zavarokat keresett és kezelte azokat, hogy serkentse a test öngyógyító erőit – ma úgy mondjuk az immunrendszert -, hogy az egészséget visszaállítsa.
“Find it, fix it and leave it alone! "- Talált meg, kezeld meg majd hagyd magára (Dr. Andrew Taylor Still)
Alapelvek az oszteopátiában
1, A test egy egység; az ember a test, az elme és a szellem egysége.
2, A szervezet képes önmaga szabályozására, meggyógyítására és egészségének megőrzésére.
3, A szerkezet és a funkció kölcsönösen befolyásolják egymást.
4, A terápiának az alábbi alapelvek megértésén kell alapulnia: teljesség, önszabályozás, valamint a szerkezet és működés kölcsönös egymásra hatása.
Az oszteopátia 3 fő területe
A parietális oszteopátia a mozgásrendszer rendellenességeinek felderítésével és kezelésével foglalkozik. A mozgásrendszer az emberi test tartó- és mozgató rendszere. A parietális oszteopátia e rendszer egyes struktúráiban, mint pl. az ízületekben, izmokban, inakban, szalagokban vagy a fasciákban és azok interakciójában keresi a rendellenességeket, és igyekszik ezeket manuálisan helyreállítani.
A viscerális oszteopátia az ember belső szerveivel (latinul: viscera) foglalkozik. A gyengéd manuális kezelés visszaadja azok mozgási szabadságát a hasban és a mellkasban, serkenti a keringésüket és javítja a funkciójukat.
A craniális oszteopátia célja a gerincoszlopban a keresztcsontig és a koponyában – összességében az ún. cranio-sacralis rendszerben – a folyadékok szabad áramlásának serkentése, illetve rendellenességek esetén annak helyreállítása.
Mit lehet kezelni oszteopátiával?
Oszteopátiával a szervezet funkcionális zavarait tudjuk kezelni.
Ez azt jelenti, hogy nincs kimutatható szöveti sérülés, mint például szakadás, törés vagy akár fekély, ami orvosi ellátást igényelne viszont a szervezet nem tudja megfelelően ellátni funkcióját és fájdalmak, mozgástartomány beszűkülések, emésztési problémák stb. jelennek meg. Ezekben az esetekben az oszteopátiával hatékonyan tudunk segíteni a pácienseknek.
Ezeknek a rosszul funkcionáló (diszfunkciós) területeknek a kezelésével az alábbi panaszok esetén az oszteopátia hatékony kiegészítő terápiaként szolgálhat:
- Mozgásszervi fájdalmak, csökkent mozgástartományok
- Testtartási problémák
- Emésztési, keringési, légzési és kiválasztási problémák
- Fejfájás, szédülés, fülzúgás
- Zsibbadások, kisugárzó fájdalmak